HuRuMixed

„A PR is a történetmesélésről szól”  – A mi  a  Cserdi-sztoriból kimaradt Nem volt könnyű helyzetben a kormányközeli hirado.hu-n megjelent, „Bogdán László: a cigányoknak Tamás bátya, a magyaroknak Luther King” c. cikk szerzőpárosa. Elvégre Bogdán mégiscsak a jobboldali kormány közmunka programját vitte és népszerűsítette, a kormánytól kapott pénzt használta. Mégiscsak Bayer Zsolt egyik favoritja volt, miközben a jobboldal kedvenc mantráját hajtogatta a munka alapú társadalomról és a rendpártiságról.   Másrészt kétségtelenül a magát gyakran baloldalinak nevező, valójában nagyon is neoliberális, a jobboldallal gyakran összekacsintó ellenzék sztárja lett. Emlékezzünk Gyurcsány Ferenc Út a munkához programjára (mindez a monoki polgármester ámokfutásának árnyékában), vagy tervére a családi pótlék rendszerének átalakításával kapcsolatban. A problémát végül egy huszárvágással oldották meg a szerzők: a valójában (ahogy azt látni fogjuk) nagyon is konzekvens Bogdán-életutat mintegy kettévág

  A stanfordi színjátéktól egy párizsi kísérletig – avagy két történet azonos tanulságai Emlékszem, néhány évvel ezelőtt belefutottam a nálunk éppen médiasztárrá avanzsált Philip Zimbardo egyik fészbukon megosztott előadásába. Nem értettem egyet azzal, amit mondott, pláne azzal az attitűddel, amit képviselt. A vita során a pro-Zimbardo érvek mindig ugyanarra futottak ki: Zimbardo egy szaktekintély, a világhírű, rengetegszer hivatkozott stanfordi börtönkísérlet megvalósítója. Így megkérdőjelezhetetlen. Tabu. Nem szeretem a tabukat. Elkezdtem keresni az 1971-es börtönkísérletről szóló cikkeket az Interneten, ám feltűnően kevés kritikai szöveget találtam. De az a kevés (1-2) épp eléggé meggyőző volt ahhoz, hogy tovább kutassak. Így bukkantam rá a kísérlettel kapcsolatos, eredeti dokumentumokat (köztük Zimbardo géppel írt feljegyzéseit) prezentáló, hivatalos weboldalra (3). A dokumentumokat összevetettem a később megjelent cikkekkel, médiában elhangzó állításokkal. Hatalmas volt a diszkrep