Planet of the Humans – Felismerések és bírálatok

 

Azt, aki a klímaváltozásra és/vagy környezetpusztításra adott válaszokat, megoldásokat tekintve kizárólag a mainstream forrásokból tájékozódik, valószínűleg sokként éri Jeff Gibbs (Michael Moore támogatásával, Ozzie Zehner közreműködésével megvalósított) dokumentumfilmje. Azoknak azonban, akiknek lehetőségük adódott rálátni arra, miről is beszélnek jó ideje a fősodortól eltérő álláspontokat felvető fórumokon a politikai ökológusok, környezetvédelemmel foglalkozó újságírók, nem igen szolgál nagy meglepetéssel a dokumentumfilm.

 

Tapasztalatok kicsiben és nagyban 

E sorok szerzője 2007-ben került a klíma-témával kapcsolatba egy vidéki, helyi, civilnek feltűntetett, ám, mint később kiderült, nagyon is felülről vezérelt csoportnak köszönhetően, amelynek rövid ideig tagja volt.  Persze, a sokkhatásokat akkoriban sem lehetett elkerülni – az egyik a sorban az eleve sokkolónak szánt Al Gore film, a Kellemetlen igazság levetítése volt, amelyet azonban hamarosan követett a felismerés: a civilként tálalt helyi kezdeményezés valójában egyéni karrierekről (legyen az tudományos vagy politikai), és pláne, anyagi érdekekről szólt. (S ha már Al Gore: törvényszerű volt a ráébredés, hogy a kapitalizmusért nyíltan aggódó demokrata politikus üzletemberként bizony érdekelt volt a történetben, s nem keveset zsebelt be az általa propagált problémára adott „megoldásoknak” köszönhetően. Miközben globális szinten az emberiség – a fent említett helyi közösséghez hasonlóan -, egy centivel sem került közelebb a célokhoz, hogy csak a fenntarthatóságot említsük. )

Az első intő jel tehát helyi indíttatású volt, s nem csoda, ha ezután az érdeklődőt megtalálják a hasonló külföldi tapasztalatok. Amelyek két fontos konklúziója: ma már kemény üzleti érdekek állnak a mainstream környezetvédő szerveződések, mozgalmak mögött, illetve, a zöldnek nevezett technológiák (napkollektorok, szélerőművek, a biomassza) valójában egyáltalán nem megújulók, hiszen az előállításukhoz szükséges nyersanyagok előteremtése ugyanúgy a Föld kizsákmányolásával jár. Az ember (elsősorban az őslakosság) kizsákmányolásáról nem beszélve.

 

Ignorálástól a betiltásig 

Jeff Gibbs filmjének egyik legnagyobb érdeme, hogy ezeket az eddig főleg szűk körben tárgyalt tapasztalatokat, információkat elérhetővé tette a nagyközönség számára is. Még akkor is, ha az üzlet- politika-zöld mozgalom hármasának szövevényes kapcsolatrendszeréből csak kiemelt egy-egy (bár kétségtelenül ismert), nevet.

Az, hogy a filmre jellemzően „saját” oldalról lőnek, jelzi: a független gondolkodás egyik szekértáborban sem számít erénynek. Ugyanakkor az is tény, hogy a zöldnek nevezett technológiák környezetkárosító valóságát prezentáló példák sora nyilvánvalóan veszélyt jelent azokra, akik számára ez az üzlet milliárdokat hoz a konyhára vagy szimplán a megélhetésük részévé vált. 

A film elképesztő,  több mint 8 milliós YouTube nézettséget, és, következésképpen, intenzív támadássorozatot produkált. A kritikák jelentős része azzal a szokásos logikával operált, hogy a film készítői „az ellenség”, azaz a jobboldal, az olaj-, szén- és atomlobbi, a klímatagadók, stb. malmára hajtják a vizet. 

A támadók sorában voltak, akik egyenesen be akarták tiltatni a dokumentumfilmet. Vitának ugyanis a témával kapcsolatban eddig sem volt helye. Oldalak harcává vált a történet, amelyben az egyik oldal képviseli a jót, míg a másik a megtestesült gonosz. Eddig a pontig azonban lehetett ignorálni a „saját oldal” kritikus hangjait.

Most azonban, hogy a probléma kikerült a széles nyilvánosság elé, már nem hallgathattak tovább. Ezért olyan területről támadnak, amelyhez az átlagember nyilvánvalóan nem ért.  „Tudományos alapokról” vádolják elavult, vagy épp hamis adatok használatával a film készítőit, pl. a hatékonyságra vonatkozó számokat illetően. Eközben továbbra is ignorálják a film valódi üzenetét: a zöldnek nevezett technológiák előállítása súlyosan károsítja a környezetet, ezért nem valamiféle technológia lesz a válasz a környezeti kihívásokra, hanem a fogyasztási szokások megváltoztatása, visszafogása. (Azóta az alkotást, szerzői jogok megsértése címén, el is távolították Michael Moore YouTube csatornájáról.  Egy 4 másodperces felvétel bevágása miatt fordult a videómegosztóhoz a felvétel készítője, aki nem is titkolta, hogy nem ért egyet a film üzenetével. )

 

A rendszerszemlélet hiánya 

A dokumentumfilmet azonban nem csupán a hatalmi elit irányából érte kritika, hanem az alternatív zöld mozgalom részéről is. 

Mint már említettem, arról, hogy illúzió a jelenlegi életszínvonal fenntartása az úgynevezett megújulók által, s hogy nem lehet ugyanazzal a szemlélettel megoldani a problémát, mint amely magát a problémát okozta, sok-sok éve beszélnek, publikálnak „alternatív” zöld fórumokon. Ugyanakkor jogos a kritika: a filmben - bár utalás történik rá -, de kevéssé konkrét annak kibontása, hogy nem pusztán egyes érdekemberek tehetnek a kialakult helyzetről (ti. a szlogenek, elképesztő pénzáramlások ellenére sincs lényegi javulás), hanem rendszer szintű a probléma. Ami történik, az valójában a kapitalista rendszer természetéből fakad, hiszen annak éltető eleme a fogyasztás, a növekedés fenntartása – következésképpen, ezek propagálása is. 

Szintén kritikaként fogalmazódik meg, hogy Gibbs kifejezetten az amerikai fehér, közép-felsőközép osztály problémái felől közelít, és nem tér ki részletesen a leginkább hátrányt szenvedő őslakos közösségek helyzetére. A nyugati-szemléletű környezetvédelem jelenik meg a filmben, az viszont alig, hogy az őslakosok hogyan védik a saját földjüket, környezetüket, milyen küzdelmeik vannak, s hogy milyen – a nyugati társadalom által is hasznosítható -, tudással rendelkeznek. Ezek az őslakosok a mai napig őrzik az önfenntartás képességét, amelyet elveszítve végleg kiszolgáltatottá válnak nem a természettel (amelyhez eddig is tudtak alkalmazkodni), hanem az üzleti érdekekkel szemben.

 

Mítoszok és illúziók 

Az emberek bolygójának legproblematikusabb felvetése azonban az a sokak által kedvelt (bár számtalanszor cáfolt) álláspont, amely szerint a fő mumus a túlnépesedés. Nem derül ki ugyan, hogy a megszólalók pontosan ki(k)nek a túlnépesedésére gondolnak, viszont tény, hogy a közbeszédben a túlnépesedés – rasszista módon -, rendre Afrikával, illetve Ázsiával kapcsolatban kerül terítékre. A filmnek ez az utalása éppen a tisztázatlansága miatt veszélyes (lásd pl. ökofasizmus). Pláne, mert eközben az ún. fejlett világ lakosságának fogyasztása sokszorosa az ún. harmadik világ fogyasztásának. Az emberiség nem egyformán felelős az okozott környezeti károkért. Nem túlnépesedési probléma van, hanem túlfogyasztási, ez utóbbi az, amely nem fenntartható. 

Számtalan szempontból lehet tehát értékelni Az emberek bolygója c. dokumentumfilmet, az viszont tény, hogy olyan információkat emelt be a közbeszédbe, amelyek megértése nélkül lehetetlen valódi megoldásokat találni a környezeti kihívásokra. Az már rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e elsikkadni ezt a tudást, és engedjük továbbra is, hogy a zöld-fenntartható-fejlődés, a zöld-fenntartható-növekedés illúziójában ringassanak minket, vagy belátjuk, hogy ez az út ugyancsak a globális környezeti katasztrófa felé vezet.

Készült: 2020. június 3.