HuRuMixed

Visszatekintve a rendszerváltás óta eltelt évtizedekre, nyugodtan ki lehet jelenteni: a magyar társadalom permanens rettegésben kénytelen élni - a politikusok, a sajtó és az úgynevezett szakemberek egyik parából röpítik a másikba. Pszichológiai, marketing és hatalom-technikai szempontból tekintve egy a lényeg: így a legegyszerűbb tömegeket manipulálni és kontrollálni.   Alig több mint tíz éve, 2009-ben például világszerte a H1N1 influenza veszedelem volt a központi téma. Akkoriban a média munkatársai folyamatosan kapták a leközlendő anyagokat, sajtótájékoztatókra meghívókat a „lakosság informálása” érdekében. Érdemes újraolvasni az akkori cikkeket. A kulcsszavak: új vírus, tüdőgyulladás, napi megbetegedés szám, halottak, elhunyt egy kismama, egy másik kismama lélegeztető gépen… És persze oltás, oltás, oltás. Na meg Falus Ferenc országos tiszti főorvos. Ne felejtsük ki az Omninvest-botrányt sem.   Az újságcikkekből és az Interneten fellelhető tudományos kutatásokból azt láthatjuk, hog

„A PR is a történetmesélésről szól”  – A mi  a  Cserdi-sztoriból kimaradt Nem volt könnyű helyzetben a kormányközeli hirado.hu-n megjelent, „Bogdán László: a cigányoknak Tamás bátya, a magyaroknak Luther King” c. cikk szerzőpárosa. Elvégre Bogdán mégiscsak a jobboldali kormány közmunka programját vitte és népszerűsítette, a kormánytól kapott pénzt használta. Mégiscsak Bayer Zsolt egyik favoritja volt, miközben a jobboldal kedvenc mantráját hajtogatta a munka alapú társadalomról és a rendpártiságról.   Másrészt kétségtelenül a magát gyakran baloldalinak nevező, valójában nagyon is neoliberális, a jobboldallal gyakran összekacsintó ellenzék sztárja lett. Emlékezzünk Gyurcsány Ferenc Út a munkához programjára (mindez a monoki polgármester ámokfutásának árnyékában), vagy tervére a családi pótlék rendszerének átalakításával kapcsolatban. A problémát végül egy huszárvágással oldották meg a szerzők: a valójában (ahogy azt látni fogjuk) nagyon is konzekvens Bogdán-életutat mintegy kettévág

  „Új barbárság kora” – Egy beszédmód, és ami mögötte van Tanulságos figyelemmel kísérni, hogyan válnak Magyarországon (is) a magukat liberálisnak vallók pillanatok alatt konzervatívvá, ha a preferenciáik úgy kívánják. Lásd például Konrád György és más, egykori SZDSZ-esek megnyilvánulását a menekült-ügyben. Most a valamivel fiatalabb generációt képviselő Nyáry Krisztián (Demszky Gábor egykori sajtófőnöke, a főpolgármesteri hivatal volt kommunikációs igazgatója) gondolta úgy, hogy elmondja véleményét az Egyesült Államokból indult antirasszista, anti-kolonialista üzenetet hordozó szobordöntés-ügyben. Nyáry fészbuk bejegyzéseit (amelyek közül az elsőt a Mandiner is leközölte „Új barbárság kora” címmel) egy vele készített beszélgetés követte a Válasz Online podcast adásában. Ez utóbbira reflektálnék, pláne, mert a 45 perces műsorban elhangzottak még inkább prezentálják a magukat előszeretettel liberálisként aposztrofálók nagyon is konzervatív, saját privilegizált buborékát féltő attitűdjét

  Planet of the Humans – Felismerések és bírálatok   Azt, aki a klímaváltozásra és/vagy környezetpusztításra adott válaszokat, megoldásokat tekintve kizárólag a mainstream forrásokból tájékozódik, valószínűleg sokként éri Jeff Gibbs (Michael Moore támogatásával, Ozzie Zehner közreműködésével megvalósított) dokumentumfilmje. Azoknak azonban, akiknek lehetőségük adódott rálátni arra, miről is beszélnek jó ideje a fősodortól eltérő álláspontokat felvető fórumokon a politikai ökológusok, környezetvédelemmel foglalkozó újságírók, nem igen szolgál nagy meglepetéssel a dokumentumfilm.   Tapasztalatok kicsiben és nagyban   E sorok szerzője 2007-ben került a klíma-témával kapcsolatba egy vidéki, helyi, civilnek feltűntetett, ám, mint később kiderült, nagyon is felülről vezérelt csoportnak köszönhetően, amelynek rövid ideig tagja volt.   Persze, a sokkhatásokat akkoriban sem lehetett elkerülni – az egyik a sorban az eleve sokkolónak szánt Al Gore film, a Kellemetlen igazság levetítés